Nagyon érdekes feladata volt a varsói egyetem másodéves rendező hallgatóinak. Különböző Shakespeare-drámák szerelmes párjaiból kiindulva kellett önálló, a dráma egészétől függetlenül értelmezhető történeteket elmesélniük. Elmondásuk szerint nem volt feladat a hősök Shakespeare által megírt sorsához ragaszkodni, egyedül a szöveg volt kikötés, de azt is kedvükre húzhatták, összekeverhették, átoszthatták. Ennek a szabadságnak megfelelően nagyon eltérő megoldások születtek (igaz, nem is mindenki ugyanazzal a szerelmes párral dolgozott; Rómeó és Júliára láthattunk két variációt, Hamlet és Ophéliára, Troilus és Cressidára, a Macbeth házaspárra egyet-egyet. Ilyen szempontból érdekes lehet, a tanárok miért pont ezt a négy drámát választották, hiszen bár a szerelem mindegyikben kétségtelenül jelen van, valamelyiknek alaptémája, míg a másikban csak egy szál a rengeteg másik közül.)
Ennyire ismert szövegekből nagyon nehéz feladat új, az eredetitől eltérő sorsokat létrehozni - hiszen csak ha egy mondatot meghallunk, rögtön a Shakespeare által írt történetre gondolunk, és hajlamosak vagyunk a jeleneteket annak részleteiként kezelni - mégis volt, hogy sikerült elengedni a prekoncepcióinkat és ezzel egy teljesen új szerelmespárt ismerhettünk meg. Erre talán a legjobb példa Ophélia és Hamlet kettőse. Azáltal, hogy minden, az eredeti pár sorsát alakító körülmény ki lett iktatva, teljesen másként tudtuk értelmezni a Shakespeare-dráma emblematikus jeleneteit. Az Egérfogó itt inkább Ophéliának szól, mint a királyi párnak (annak ellenére, hogy ők magukra veszik), valamint Ophélia öngyilkossága is inkább válik metaforikus halállá, mint fizikaivá, a lány csak a fiúból tűnik el, de valójában nem öli vízbe magát.
Ezzel ellentétben volt olyan Rómeó és Júlia, vagy Macbeth feldolgozás, ami inkább tűnt egy dráma keresztmetszetének.
Annak ellenére, hogy a rendezők ennyire különbözően gondolkodtak a feladatról, végignézve az összes munkát, sikerült egy koherens világot alkotniuk. Ezt az egységet főleg a színészek hasonló játékmódja, valamint a meglepően összeszerkesztett látvány adja; minden, amit a színpadon látunk vagy fekete, vagy fehér, esetleg piros. Egyedül Cressida rózsaszín törölközője lóg ki a sorból.
Kovács Domokos
No comments:
Post a Comment